Bevezetés
Amikor arról elmélkedünk, hogy miben különbözik a vidék a várostól, gondolhatunk a kis népességre vagy az alacsony népsűrűségre, az elöregedésre, a kisebb választási lehetőségekre a vásárlás vagy az orvosi szolgáltatások terén, az alacsonyabb megélhetési költségekre, az alacsonyabb bérekre és nagyobb szegénységre. A vidék és a városok azonban elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, és már legalább a középkor óta ez a helyzet. A városi-vidéki kettősség ugyanolyan régi, mint az emberi civilizáció. Noha az évszázadok során változatos megnyilvánulásokat könyvelhetett el, lényegében nagyon keveset változott. A városoknak az országból származó élelmiszer-ellátásra, a vidéket behálózó utakra és csatornákra, valamint fa- és egyéb alapanyagokra van szükségük.
Ahogy a városok sokasodtak és növekedtek mind méretükben, mind összetettségükben, ez a kettÅ‘sség megerÅ‘södött. Manapság a világ népességének jóval több mint 50%-a városi, ám az emberiség hatalmas tömege a föld tömegének alig 3%-ában koncentrálódik. A fennmaradó 97% nagy részét a távoli városlakók igényeinek kielégÃtésére használják fel, anélkül, hogy befolyásolnák vagy megértenék a hatásokat. A tanulás és a hatalom növekvÅ‘ koncentrációja a városi központokban ahhoz a gondolathoz vezetett, mely a várossal szemben mitológizálja a vidéket, úgy mint az idÅ‘tlen szépség, a nyugalom és egészséges hely megtestesülése. Ahogy a tömegtermékként előállÃtott dzsemek, amelyek látszólag megrontják a vidék hitelességét, ez az ideológiai szempontból vezérelt konstrukció megÅ‘rzi a vidéki táj képzeletbeli ideálját, amely egyre inkább ellentmond a kortárs nyomásoknak és igényeknek. A gyorsuló urbanizáció egyidejűleg fokozta a vidék iránti igényt a kritikus szolgáltatások széles választékának a városi lakosság számára történÅ‘ biztosÃtása érdekében (élelmiszer, vÃz, hulladék, energia, infrastruktúra stb.), miközben megerÅ‘sÃtette a vidéki idill mitológiáját.
Manapság néhányan azt gondolhatják, hogy a globális városi központok megszabadulhatnak vidéki hátudvaruktól, mivel a mai gazdaság hajtóereje, mint például a pénzügy és a tudás, egyre inkább csökkentik a szerepét. Ezt a képzetet azonban drámai rövidlátás jellemzi - a városok és a vidék közötti kölcsönös függőség fontosabb, mint valaha. A politikai polarizáció, az éghajlati válság és a migráció erőteljesen illusztrálja a városok és a vidék közötti új szövetség létrehozásának szükségességét.
MÃg az éghajlatváltozás bolygónk kérdése, amely mindenkit érint, ennek várhatóan különösen súlyos hatása lesz a városokra. A Velencét érintÅ‘ legutóbbi rendkÃvüli árapály azt mutatja, hogy a városi életnek alkalmazkodnia kell a szélsÅ‘ségesebb idÅ‘járási viszonyokhoz, amelyek valószÃnűleg megterhelik a meglévÅ‘ infrastruktúrát olyan területeken, mint a vÃzellátás, csatornázás, egészségügy, energia és tömegközlekedés. Ugyanakkor a változó éghajlat kihÃvásaihoz való alkalmazkodás nem lehet hatékony és fenntartható a vidék által biztosÃtott források nélkül.